BOB
Hajléktalan BOB felkiáltott – fürödnöm kellene ! Meg kimosni a ruháimat.
De hol ?
Bobot egy hete dobták ki a jól berendezett lakásából,mert elmaradt a részletekkel a Bankfelé.
Sok pénze volt a lakásban,miért nem kaphatja vissza ?
Miért rúgják ki, mint egy bűnözőt ?
A bankok érdemtelenül jutnak hozzá milliókhoz és ez így rendben van ?
Ezeket átlátva ,Bob megtartotta a bankkártyáját,beóvakodott a lezárt és üres lakásába,jókat fürdött,csak mosni nem tudott,mert kidobták a jól működő mosógépét.Persze,megszerezte, de nem
vihette vissza a helyére.
De miért nem ?
Nem avathatott be senkit ,kénytelen volt kinézni egy olyan napot, amikor kevesen jártak a házban.
Egy udvarias fiatalember segített felvinni a mosógépet,így visszaállt a rend.
Állását nem veszítette el,így látszólag nem volt addig problémája, míg valakinek el nem adják a lakását.
Szerencséje volt abban is, hogy pangott a lakáspiac.
A trehányság a legszebb emberi tulajdonság.
Miután nagy csindrarattával kiköltöztették, rá sem néztek tovább a lakásra
Visszacsente a bútorok egy részét- ne firtassuk, hogyan-és élte tovább az életét.
Nem kellett fizetni a részletet,a felhasznált áramot, vizet,fűtést,mert a lakás elvileg lakatlan volt.
Így hamarosan összegyűlt annyi pénz, hogy befizethetett egy használt lakásra.
Be is költözött.
Másik bankot választott, egy uzsorást,aki meghitelezte a lakásra felvett kölcsönt,olyan kamatra,mint a bankok. Itt is kellett vigyázni a pontos törlesztéssel,de mivel az állása megmaradt,ment simán az üzlet.
Hajléktalan Bobot a kutya sem kereste,a bank a kezeit dörzsölgette, hogy kitolt megint egy ügyféllel,mindenki boldog volt. Bob is.
Legyél macska,aki mindig a talpára esik-tanácsolta kollegáinak,akik bajba kerültek.
A Bank így, én meg úgy ! Ez lett a jelszava.