A tyúk,akinek elveszett az önbizalma.
Pedig nagyon nagyra tartotta magát.
Az hitte gyönyörű hangja van , ezért egész nap kárált.
Azt hitte gyönyörű alakja , világszép lábai vagyont érnek.
Azt hitte, tollaival díszítik a hölgyek a kalapjaikat.
Azt hitte a gazdasszony a bejárónője, csodálója, írigye.
Egy nap aztán órákig nézegette magát az itatóedény vizében, így felkészülve elment az operaházba, meghallgatásra.Az igazgató szakácsnője elkapta , s el akarta nyisszantani a nyakát. Alig bírt előle kimenekülni az operából.
Ekkor bement a divatbemutatóra. Végigsétált a kifutón, s gyönyörűen kárált hozzá. A nézők közül nem is egyet elsősegélyben kellett részesíteni, mert majd megfulladtak a röhögéstől.
Búsan hazaballagott, azzal vígasztalta magát, hogy még a gazdasszony megmaradt hűséges szolgájának, ami mégiscsak azt jelenti,hogy ér valamit. Éppen akkor toppant be, amikor a gazdasszony fente a kést. Már tudta,ez mit jelent és elfutott.
Szaladt, szaladt, az elvesztett önbizalmát keresve.
Összeszaladt egy csúnya és öreg kakassal. A kakasnak nagy befolyása volt. Megszemlélte a tyúkot, fiatalnak találta és úgy látta, pénzt fog neki fialni.
A tyúk egy bárban énekel azóta.
Visszatért az önbizalma?
Amennyi esze van!