Anyó és az egerek
Bagoly Tanár Úr arról tartott az iskolában előadást, hogy mindenkit a tettei alapján kell megitélni,nem pedig aszerint, hogy hová született.
Az ember rossz szokása, hogy általánosít, a róka ravasz,a farkas gonosz,az egér undorító mondja. Közben rókáék okosak,farkasék sokat tesznek az erdei közösségért az egér család pedig tudvalevő,hogy segítőkész és vidám népség.
Az ember általában veszélyes,de itt lakik a falu szélén Apó és Anyó,akik sokat segitenek az erdő lakóinak. Az Erdei Tanács tiszteletbeli tagjai.
Ezt hallván Egér Emese úgy döntött,meglátogatja őket.
-Cin-cin köszönt illedelmesen amikor belépett a ház ajtaján.
Apó épp egy lepedőt nézett,amin sok-sok mákszem sorakozott katonás rendben – mi tudjuk, újságot olvasott.
Anyó pedig egy ijesztő méretű meleget árasztó ládaféle /tűzhely/ körül sürgölődött.
Anyó ránézett Emesére és nagyot sikított.-egér, Apó nézd egér -visította.
Apó ránézett Emesére és erdei nyelven- perfekt beszélte a nyelvet – megszólalt.
-Mi járatban vagy kicsi egérke ?
-Tanár Úrtól hallottam, hogy igen jóságos emberek vagytok és kíváncsi voltam rátok.De Anyó miért visít ?
-Sajnos, oka van annak -mondta elfelhősödött szemmel Apó Multkorában egy csapat egér beállított,egyenesen a kamrába mentek és borzasztó dolgot műveltek.Mindent megrágtak, a zsákok sarkát kilyukasztották,kifolyt a liszt, a cukor,a rízs, a só ! Ezek a földön összekeveredtek, ki kellett dobni az egészet.
-Miért nem tettél panaszt az Erdei tanácsnál?
-Akkor még nem beszéltem az egységes erdei nyelvet, azóta tanultam meg-mondta búsan Apó.
-Mégis kik voltak ezek a garázdák ?
-Egerek.
-De kik ?
-Egerek, ha mondom ! Egyik olyan, mint a másik !
-Rosszul gondolod Apó-mondta csendesen Emese.Éppen ma tanultuk, hogy nem származás szerint kell itélkezni,hanem a tettek alapján.Ez a banda szégyent hozott az egér nemzettségre, jelenteni fogom az Erdei Tanácsnak és hidd el szigorú büntetést kapnak majd.
Apó szemében huncut fény villant.
-Azért én még nem hallottam olyan esetet,hogy bármelyik házban valami jót tettek volna az egerek.
-Ez baj ! Emese összeráncolta homlokát.Pedig az erdőben sok jót cselekszenek.A multkor például az egész egérnemzettség gabonarostokat rágott darabokra, a pókok ezt keverték a fonalukba,hogy a fonál nagyon erős legyen.Ezekből lettek a kötelek és a hatalmas kötelekből font háló,amiben Szarvas Úr vészelte át a vadászatot, a nagy tölgyfa tetején.
-Még ilyet !
-Bizony. Szarvas Úr azóta előre köszön az egereknek és pókoknak.
-Én is ezt tenném !Maradjunk annyiban,hogy mondd meg a nemzettség fejének,ha ők rendesen viselkednek,mi is szívesen látjuk őket.
Ezek után Anyó meghívta Emesét finom sajt-uzsonnára, gyűszű tejecskére és vidáman beszélgettek. Apó a tenyerén elvitte Emesét az erdő széléig.Anyó ajándékot küldött az egérnemzettségnek. Helyreállt a béke.
Ha Emesének nem jutott volna eszébe Apóékat meglátogatni,még ma is állna a háború egerek és emberek között.
Emesét apukája nagyon megdicsérte, hogy talpraesetten oldotta meg ezt a régóta húzódó ellentétet.