Beteglátogatás
Történt, hogy az ünnepek dicsőségére a koponyám teljes baloldali részében gyors egymásutáni nyilalások jöttek. Nyakamban,vállamban,álkapcsomban szintén.Mivel tudtam,hogy örömünnep,ha vérnyomásom 130 körül alakul, nem kellett félnem az agyvérzéstől,ezért nyugodtan feküdtem az ágyamban,gyulladásgátló szedése mellett, a gyógyulás reményében. Igenám,de zajlottak az ünnepek.Régen látott barátnőm felhívott, s a kölcsönös jókivánságok mellett úgy döntött, meglátogat. Na puff, gondoltam, legalább főz nekem egy jó forró teát, aminek elképzelése is örömmel töltött el.
Ekkor a nyilak mellé becsapódott a villám is.Barátnőm szereti másoknak elmesélni, milyen körülmények várták a betegnél és ő mit tett azoknak felszámolása ügyében.
Felrémlett azonnal, hogy unokám elmenetele előtt lelökött egy cserepet, amiben a virágon kívül föld is tartózkodott. A cserepet visszatette, nade a föld ! Azonkívül a nagyszoba asztalán isten tudja,milyen összevisszaság lehet,mert utoljára még megvacsorázott.Azonkívül az előszoba kövén sártenger lehet,mert fiam ugye kívülről jött be az este , hogy hazavigye unokámat. Most mit tegyek ?
Azonnal kimásztam az ágyból,felsepertem a földet,felmostam az előszobát,rendet raktam az asztalon,gyorsan elmosogattam a vacsora következményeit,miközben a fejemben szilveszteri petárdák durrogtak,zöld,sárga,piros szinekben.
Újabb probléma : mivel kínálom meg ? Minden elfogyott,pedig főztem, sütöttem rendesen.
Ünnepek után nem szabad betegnek lenni ! Pedig abban a hitben éltem eddig, hogy pont akkor lehet pihenni is, meg betegeskedni is.
Tulajdonképpen örülnöm kellene, hogy tíz év után az eszébe jutottam.Évközben hogy örültem volna ennek ! Nade most !
Éppen irányt vettem a fürdőszoba felé, amikor csengetett.
Felkaptam a füdőköpenyt,alatta gyorsan dezodoroztam,milyen hatással, azt leolvastam az arcáról.
Szerencsére a fejemben dúló harc következtében megmaradt a szilveszteri pezsgő, amit örömmel vett tudomásul.Nade nekem is kellett innom,hogy koccinthassunk.
Ezután a szoba legtávolabbi részébe menekültem,s onnan ontottam a hülyeségeket,amik a petárdák zuhogása közben teremtek meg az agyamban. Szerencsémre a pezsgőtől, amit sűrűn töltögetett a poharába,egészen jól érezte magát, de ide-oda nézegetett valami harapnivaló után,ami ugye szalonképes formában nem volt. Végül is,mint a máglyára váró elitélt,feltettem a kérdést,hogy megkínálhatom- é lencsefőzelékkel ?
Kitörő örömmel fogadta,mert úgymond ő nem főzött ,mert nem babonás.
De,a terítéssel közel kerültem hozzá, ami eléggé zavart . Ennek ellentételeként bedobtam az unikum fegyvert.
Végül is szeretem hinni, hogy sikerrel jártam ,ámbár a beszámolót ugye nem hallhattam.
De azzal vígasztaltam magam, hogy tíz év alatt,mire ujra meglátogat,elfelejt ezt azt,mert csak megöregszik az alatt !