C.O.O.L.:Colorful Online Old Laugh

kampanella.hu

 

 

 

Igazi mesék.Csak gyerekeknek.!

 

 

Az iskolában jobb, ha tanul a nebuló.

Szarvas Úr históriája.

Mi is a neve süninek?

Rigó Rézike bánata.

 

 

Az iskolában jobb,ha tanul a nebuló

 

Történt,hogy  természetrajz  órán  Tanár Úr  olyan állatokról mesélt, akik igen-igen messze  éltek, egészen más  körülmények között, mint az erdő lakói. Bálnákról, cápákról, kik a tengerben élnek, tigrisekről, oroszlánokról , sakálokról , kik az őserdőben laknak. Szó volt jegesmedvékről, fókákról, pingvinekről és még sok egyéb állatról.

-Na puff és akkor mi van-mondta gőgösen  Halszemű Jakab  és elővette  a malom nevü társasjátékot és  kilenc  gyönyörű  kavicsot  hozzá. Megbökte az elötte ülő Vadmacska Leó vállát, aki hátranézett  és előkapta  a kilenc kis gyöngyöt, amit Szarkánétól szerzett az iskolás táskájának szépen csillogó csattjáért cserébe. Irniksz-firniksz  hátat fordítottak Tanár Úrnak és  belemerültek  a malmozásba, amihez, mint tudjuk , logikus  gondolkodás szükségeltetik. Aki pedig kétségbe  vonná , hogy  Leónak igenis van logikája –hát az rövid úton  megismerkedne  Leó  élesre fent karmaival.Szépen telt a délelőtt, szüntelen járt  a Tanár Úr csőre, Jakab meg Leó jól szórakozott  közben a társasjátékkal.. Ezért nem is hallhatták, amint  Tanár Úr búcsúzóul  elmondta  a társaságnak,hogy holnap  nyílt  tanitási  nap lesz, melyen a szülőkön kivül részt vesz  Apó és Anyó is. Tanuljátok meg a leckét alaposan , nehogy szégyent hozzatok az erdei iskolára-figyelmeztette  a gyerekeket  Tanár Úr. Tanulunk,tanulunk –kiabálták a gyerekek.. Délután  Halszemű Jakab  jót sütkérezett  a patakban,Leó pedig  jóizü  verekedést  kezdeményezett Vaddisznó Vendellel.. Másnap, mint aki jól végezte  dolgát, mindketten  megjelentek  az iskolában. Jó érzéssel nyugtázták  Apó és Anyó  megjelenését, csodálkoztak  a nagy számu szülő-seregen és büszkén elfoglalták a helyüket. Kicsifarkas Bencike  nagyon szép verset mondott a nyárról, Rétisas  Olga  számtanból jeleskedett , Őz Eduárd  felmondta hibátlanul a puska működési elvét Egér Emese meg olyan szépen tornázott, hogy mindenkinek tapsolni támadt kedve. Felforrósodott a hangulat,amikor Tanár Úr büszkén dagadó  kebellel  felszólította Halszemű Jakabot ,vajon mit tanult tegnap  az előkelő rokonairól, akik a tengerben élnek. Jakab csak tátogott , egy hang nem sok, annyi sem jött ki a száján.Szegény szülei , majd elsüllyedtek  szégyenükben .Vadmacska Leó ezt  látva lebújt  a pad alá, nehogy őt is felszólitsa a Tanár Úr.De ez a nap  nem kedvezett a logikának, itt és most a tárgyi tudás volt az úr.Leóis kínpadra vonszoltatott ,ahol hebegett-habogott, semmi értelmeset nem mondott. Vadmacska Apukának olyan vésztjóslóan  villogott a szeme,, hogy aznap Leó nem mert hazamenni.

Szép dolog az ész, de a tudás sem kutya-vonta le a tanulságot Apó,aki megbocsátó szeretettel  nyomott egy-egy barackot a két nebuló fejére.

 

 

Szarvas Úr históriája..

 

Darázs Úr hírül vette , hogy egy külföldi  vadász  Szarvas Urat a gyönyörű agancsáért  le akarja lőni.  Erre meg is kapta  az engedélyt a vadásztársaságtól.

Az Erdei Tanács tagjai gyorsan elővették  a szabadalmi kérelmet ,amit már régóta őrizgettek, meg is mosolyogtak rendesen és évekig  nem törődtek vele. Ez a szabadalom  Mókus Móric Úr  találmánya  volt. Arról  a kötélről szólt ,amit most gyorsan  kell  elkészíteni. Az egerek rágták  apróra a gabonarostokat ,ezt a pókok belekeverték az általuk  szőtt fonal anyagába, több fonalat összesodortak, jó erősen, abból lett a kötél, a kötélből háló, amibe Szarvas Úr beleült  Felhúzták  a hálót  a kötelekkel a legnagyobb lombú  fa tetejére , jól megerősítették  és ott rostokolt  Szarvas Úr  az egész vadászati idény alatt, miközben  a vadászok tűvé  tették érte az erdőt. Szarvas Úr így kétszer volt nagyon boldog.Egyszer, amikor megmenekült a puskagolyótól, egyszer meg azért,  mert lejöhetett  a fáról. Azóta előre köszön ,mert  senki nem tudhatja ,mikor tud segíteni rajta a másik. Ezen  a vadászaton  Vaddisznó Papa  felborított  egy vadászt, aki ráfogta a puskáját. De Ő ezt nem emberszeretetből  tette, mint ahogy a vadászok  érvelnek, hogy így-meg úgy  ,természetszeretetből  csörtetnek  az erdőbe , letörve a fák ágait ,eltaposva a virágokat, bogarakat, puskavégre kapva  rókát, vaddisznót, nyulat, őzet  szarvast, fácánt – nem, Vaddisznó Papa  becsületesen bevallotta, hogy bosszúból tette.

 

 

Mi is a neve süninek?

 

Sűn Soma Sámuel  Sebestyén  Salamon azért rendelkezett  ennyi keresztnévvel, mert nagy volt a család és szegény anyukája  sohasem tudta melyik  gyerekére is kell rászólni, vagy vacsorára  hívni, így mindig minden nevet felsorolt. Mire odaért volna, hogy Tihamér , már  minden gyerek  a vacsoraasztalnál ült. Így esett meg,hogy Tihamér nem tudta, hogy Ő Tihamér.

Ebből csak akkor támadt bonyodalom, amikor  beiratták az iskolába.

Mennyi egy meg egy-tudakolta Tanár Úr .Mondja meg, mondja meg, na te Tihamér mondd meg gyorsan  mennyi egy meg egy? A gyerekek ide-oda forgatták a fejüket, ki lehet ez a Tihamér ? Sűn Soma  Sámuel, Sebestyén  Salamon is búzgón  nézegetett jobbra-balra , de senkit sem látott , akit  Tihamérnak hívtak volna. Hát ez elégtelen , ingatta fejét a Tanár Úr .

Ki kapta az elégtelent?-zúgták a gyerekek. Természetesen  Sűn Tihamér, aki balról  a harmadik sorban ül, szolgált felvilágosítással  Tanár Úr. Dehát én  Sűn Soma  Sámuel Sebestyén  Salamon  vagyok!-sírta el magát  Sűn Soma  Sámuel Sebestyén  Salamon..Igen, igen ,így hívják , bizonygatták a gyerekek.

-Hm,Hm, Anyukája  Sűn Tihamér  néven iratta be az iskolába.

-De engem nem így hívnak !

Bagoly Tanár Úr  szünetet rendelt el  és elröppent  az Erdei Tanácsba .Egy születési anyakönyvi kivonatot  lobogtatott diadalmasan , amikor visszatért.

-Na ,Sűn Soma Sámuel Sebestyén  Salamon, mikor születtél?

-Ősszel.

-Anyukád neve?

-Sűn Sára.

-Apukád neve?

-Sűn, a Jóságos .

-Akkor bizony Te vagy a Tihamér! Ime az anyakönyvi kivonat.

Mit gondoltok  hogyan hívták ezután  Tihamért?

Sűn Soma  Sámuel Sebestyén  Salamon Tihamérnak.!

 

 

Rigó Rézike bánata.

 

Ez a történet olyan hihetetlen, hogy még meseként sem állná meg a helyét.Ezért aztán akár igaz is lehetne.

Rézike már születésétől fogva igencsak sete-suta  madár volt.Rigó Néninek  külön feladatot jelentett  megetetni Rézikét, mert sohasem arra tartotta a csőrét ,amerre az ennivaló volt. Hosszas tanitgatás után  tudott ugyan repülni, de az égvilágon  mindennek nekiment. Nagy nehezen begyakorolta az utat az erdei iskoláig, meg vissza,amikor már annyi idős volt, hogy elengedhetetlen volt számára a tanulás.Rézike mindent tudott,amit egy rigó csemetének tudnia kellett.Bagoly Tanár Úr  ki is adhatta volna a bizonyítványt Rézike alapos tudásáról, ha a gyakorlati teljesítménye nem  lett volna olyan igen-igen siralmas. A srácok,amikor nem volt a közelben felnőtt, bizony kicsúfolták szegényt. Tanár Úr nem engedhette nyilvános vizsgára, nehogy  még jobban  elkeseredjen. Nahát, mondanom sem kell ,enélkül is haszontalan madárnak érezte magát  Rézike. Mit tegyünk,töprengtek a szülők Ha betartottad volna a törvényt –mondta rosszindulatúan   Kakukk Néne  Rézike anyukájának-most nem fájna a fejed.!  Ez a törvény pedig  úgy szólt, hogy az élhetetlen  madárfiókát  sorsára kell hagyni. Számunkra  kegyetlennek tűnik ez a törvény, de a madarak  nincsenek berendezkedve  sete-suta  kicsinyek és betegek eltartására. Lám itt van az eleven példa ,mi vár a törvényszegőkre.

Rézikét a  rigófiúk  elkerülték, a lányok közül is csak Róka  Sári  barátkozott vele, mert ő meg egy kicsit sánta volt. Rézike már azon gondolkodott , hogy elmegy  egy nagyon távoli vidékre, ahol legalább  a szülei fájdalmát  nem kell a lelkében cipelnie. Mondanom sem kell,azonnal nekirepült  egy faágnak és lepottyant  a földre.

-Nézd Nagyapó- kiáltott egy kisfiú-biztosan eltörött a lába,vigyük haza, gyógyítsuk meg.

A kisfiú Apó unokája volt Máténak hívták, éppen a nyári szünidőt töltötte Apóéknál.

-Jó, egyezett bele Apó-vigyük. Apó egyezményes jelet  tett a földre, nehogy riadalmat keltsen  az erdő lakóiban Rézike eltünése. Két gallyból  V  alakot formált és mellé tette  Rézike tollát. Ez azt jelentette,hogy Rézike Apónál van és nincs semmi baj. Apóéknál kiderült, hogy nincs semmi baja Rézike lábának. Máté nem nyugodott bele , hogy Rézi mindennek nekimegy. Addig-addig vizsgálgatta, míg egyszercsak felkiáltott.

-Nagyapó, képzeld , ez a madár rövidlátó!

-Mit nem mondasz ! Már közel harminc éve lakunk az erdő mellett, de még ilyet nem hallottam!

-Én csak tudom, mutatott  Máté a szemüvegére.

-Jó, jó, de egy madár mégsem viselhet szemüveget.

Azonban a gondolat  befészkelte magát Apó fejébe.Valahogy csak lehet segíteni, de hogyan?  Elment a barátjához,Dokihoz. Doki kinevette. De a dolog úgy állt, hogy az ő gondolatait  is elfoglalta ez a kihívás. Másnap táviratozott  Apónak.Hozd be a madarat,csak ennyi volt a táviratban. Apó és Máté  puhára kibélelt dobozban  elvitte  Rézikét a Dokihoz. Már az is  komoly  gondot okozott, hogyan mérje meg  Doki  Rézike szemét, hogy meg lehessen állapítani a dioptriát ,ami jelzi ,mennyire rossz a szeme Nagynehezen, de sikerült ,rossz lett az eredmény. Nem csoda, hogy mindennek nekiment  ez a szegény jószág-sóhajtott Doki.

Idáig megvoltak, hogyan tovább ?  Kontaktlencsével  nem lehet,mert félő, hogy elveszíti,vagy egy faág kiveri a szeméből. Műtét lenne jó, lézersugárral dörmögött Doki. Fogta magát, elment a  szemklinikára, előadta a problémát. A szemészek hasukat fogták ,úgy nevettek. Te  meghibbantál ! Doki búsan hazament. Igenám, de ha egy gondolat  befészkeli magát  az ember agyába,az bizony nem hagyja nyugodni áldozatát. Hozd be azt a madarat !  telefonált az egyik szemész Dokinak. Repülünk, volt a válasz.Sokáig tartott, amíg kikisérletezték ,mekkora  sugarat tud befogadni egy  madár szervezete károsodás nélkül..A klinika betegei  között  volt egy riporter, aki kiszimatolta , a szemészek mit akarnak csinálni a madárral. Ez jó sztori lesz-dörgölte kezeit a riporter. Amint hazamehetett máris megírta a riportot, amit az ujságok mindjárt az első oldalon hoztak le. Az egészségügyi miniszter  azonnal kirúgta a szemészt a klinikáról , a TV-ben meg azt nyilatkozta, hírlapi kacsa az egész.

Igenám-de  külföldön is elolvasta a riportot egy nagyhírű  szemészprofesszor, aki azonnal repülőre ült és felkereste az elbúsult szemészt. Meddig jutottak a kísérletben-kérdezte a prof. Szemész elmondta, meddig jutottak.A professzor  hőna alá vágta  a madarat, Szemészt és a  Dokit, felültek a repülőgépre , meg sem álltak a rendelőig.

A műtét pompásan sikerült, Rézike rendesen látott.Teljesen lenyűgözte a világ szépsége, ami eddig  rejtve maradt elötte. A külföldi országok újságjai  tele voltak a szenzációval! Professzor Úr nem győzött  előadásokat tartani világszerte. Szemész karriert csinált szakmája szeretetével.

Doki hazajött  Rézikével.  Rendelőjében  egymásnak adták a kilincset a betegek.Nagyon lelkiismeretes  orvos-adták szájról-szájra a hírt  az emberek.

Rézike világhírű  rigó lett, fényképe minden újságban  megjelent. Az erdő lakói attól féltek, hogy fejébe száll a dicsőség  és lenézi  a környezetét. Mi tudjuk, Rézi nem ilyen. Hálatelt szívvel mondott köszönetet  Apónak, Máténak,Dokinak,Szemésznek. Elmondta ,milyen nagyszerű, amikor nem tudják eltántorítani az igaz embereket  elveiktől, semmilyen büntetéssel. Biztosította az erdő lakóit, hogy mindenkit barátjának tekint. Megköszönte Bagoly Tanár Úrnak, hogy mindenre megtanította  és Róka Sárinak , hogy kitartott mellette  a  bajban. Az erdő megnyugodott Rézikét  befogadták , azóta már a fiókái is kirepültek a fészekből.

Így volt, mese volt?

Igazi mesék.Csak gyerekeknek.!

 

 

 

-------------------------------------------------------