C.O.O.L.:Colorful Online Old Laugh

kampanella.hu

------------------------------------------------------------------------
Zsebesek és más buszon utazó férfiak.
Testbeszéd gyakorlása.
- 2009 j�lius 20 h�tf�
szerző: kampanella


Nem árt,ha értünk hozzá.

Na, nem most történt, hanem még akkor, amikor a lányom volt 25 éves, nem
az unokám.
Volt nálam számomra jelentős pénz, amikor felszálltam az ujpesti 3.sz.
buszra.
Tapasztalatot szereztem arról, hogy a zsebes megérzi kinél van
jelentősebb összeg. A haverom nem lehetett több húsz évesnél.Gyorsan
mellém állt ,a farmer felső ujjai üresek voltak, ez keltette fel a
figyelmemet és éberré tett. A járművön az embert elkapja az
elbambulás,én is beleléptem ebbe a nem túl dicséretes viselkedésbe, de
csak azért,mert a busz annak ellenére, hogy tömött volt, nem mutatott
hajlandóságot az elindiulásra.Ekkor a zsebes haverom elkövette azt a
hibát,hogy a mellem érintésével akart a táskámban
kotorászni.Szemrehányóan ránéztem,micsoda kezdő vagy-volt a szememben a
lekicsinylő üzenet.Arcmimikával viszonozta bírálatomat, elismerve, hogy
hibázott. Tudod mit, leszállok-jeleztem testbeszéddel és le is
szálltam.Oké, volt az arcán és ő is leszállt, de ekkor már mindketten
élveztük a játékot. Ebben a pillanatban villámgyors mozdulattal
felszállt a buszvezető és én rögtön felugrottam,Az ajtó olyan gyorsan
záródott, hogy kis zsebesem már nem tudott visszaugrani. Kedves és
elismerő mosollyal integetett előkerült kezeivel. Én szintén ,mint
kedves ismerősök váltunk el.
Hazafelé tartottam munkahelyemről, amikor lazán lógattam magam mellett a
táskát,benne a pénztárcával annak tetején nagy tábla c sokival. Nincs
különbség a zsebesek között bőrszín alapján,de most a változatosság
kedvéért egy lebarnult zsebes állt mellettem. Bennem ekkor már kialakult
a megérzés zsebes fajtája. Anélkül, hogy láttam volna, éreztem, hogy
benne van a keze a táskámban és nagyon bosszantja a csokoládé, ami miatt
nem jut a pénztárcához.
A világ legelbűvölöbb mosolyával,magamhoz vontam a táskát, kivettem
belőle a tábla csokit és átnyujtottam neki-látom, szereti- aranyos
szöveggel. Azt az elképedt, megalázott,dühös pillantást soha nem
felejtem el. Szó nélkül leszállt a következő megállónál.
Ez most nem zsebes téma,viszont a szó és hang nélküli beszéd iskolapéldája.
Szintén hazafelé a buszon olyan tömeg volt,hogy nekiszorultam a
jegykezelős oszlopnak.
A melleim viszont kitekintettek az oszlop mögül és kellemsen simultak
egy szintén ott szorongó fiatalemberhez, aki jólesően vette tudomásul a
dolgot és igyekezett még közelebb kerülni hozzá. Erre én szemrehányó
tekintettel megróttam viselkedéséért. Nem tehetek róla,vonta fel a
vállait arcmimikával kisérve.
Igaza van ismertem be szintén arcmimikával és amint lazult a
szorítás,kimentettem testrészemet szorongatott helyzetéből. Én
megbocsátó mosollyal, ő pedig szánakozva reagált. Szintén haverokként
küldtünk egymás felé búcsúmosolyt.


------------------------------------------------