C.O.O.L.:Colorful Online Old Laugh
kampanella.hu
Margitka
Nem iszom, nem dohányzom,még a kávéra sem szoktam rá,egyetlen szenvedélyem a tánc. Mint kiderült ez a legveszélyesebb kedvtelés, ami két házasságomat is tönkretette.Az aráim az udvarlási szakaszban boldogan jöttek velem klubokba,esküvőkre,mindenhová, ahol mód volt a táncra,az esküvő után azonban hallani sem akartak róla. Végülis két feleségem adta ki az utamat emmiatt.Harmadik nejem kiváló üzletasszony volt,ezért ha üzletet szimatolt a dologban, szívesen vett részt olyan összejöveteleken, ahol a programban tánc is szerepelt. Sajna,az ő szenvedélye a saját étterem megvalósítása volt.Minden engedélyt beszerzett,az éttermet is megvette volna, amikor a tulajdonos visszatáncolt ezen annyira feldühödött , hogy az étterem ajtajában kapott agyvérzést és mire a mentő odaért,már nem lehetett segíteni rajta.Nagyon sokáig gyászoltam.Mindketten toleráltuk a másik szenvedélyét,reményem sem volt rá, hogy ilyen társra akadjak ebben az életben még egyszer.
Harmadik feleségem fia igényt tartott közös lakásunkra.Áment mondtam rá,mert nem érdekelt semmi,ami e világhoz kötött volna.
Így kerültem abba a kisvárosba, ahol Margitka élte az özvegyasszonyok keserves életét. Egy utcában laktunk,így előbb-utóbb megismerkedtünk. Margitka az ég ajándéka volt számomra.Ugyanúgy imádott táncolni,mint én.Korunkat meghazudtolva végig táncoltuk az országot.Három fia és egy lánya volt,akik miután nálam biztonságban tudták édesanyjukat,nem avatkoztak bele az életünkbe.
A végzetem azonban közbeszólt.Először csak egy furunkulus jelent meg a karján.Annak rendje-módja szerint kipucolták a sebészeten és egy ideig kötözésre kellett járnunk.Azt hittük ezzel vége.De nem, a furunkulus helyén hamarosan kinőtt egy másik.Azt is kipucolták,jártunk kötözésre megint.A harmadik már szemet szúrt a sebésznek.Röntgenre küldte szegényemet,a daganatok környékét vizslatta, míg rátalált a forrásra.A felső karjának a csontján ült egy daganat,ami az összesnek az oka volt.Ebből küldött egy metszetet az onkológiára, ahol megállapították a rákos eredetet.Megkezdődött a versenyfutás az életéért. A drága életért, ami az én életem is volt egyben.Sikerült a daganatot leszedni ,de a harc egyre kilátástalanabb lett.Végülis az orvos az egész kar eltávolítását javasolta.Ebbe Margitkám, életem értelme nem ment bele.Nehogy azt hidd, mondtam neki, hogy fél karral majd nem kellesz nekem.Te vagy a boldogságom, az életem,az életéhez meg mindenki ragaszkodik,mint tudod
Inkább a halált választotta.Gyermekei hálásak voltak nekem, hogy a végsőkig kitartottam mellette,az egyik menye feajánlotta, hogy magukhoz veszik és ápolják majd az elkerülhetetlen óráig.
Nem mentem bele,Ő az én mindenem, boldogságom,az élettől kapott ajándékom, nekem mellette van a helyem.
Az ápolása bizony nem volt egyszerű.A seb a karján nem gyógyult be,azt állandóan kezelni kellett.Egyre fogyott az ereje, ölben vittem a kádba, a mellékhelyiségbe,főztem,mint a kisangyal olyan ételeket, amit még képes volt lenyelni.Megkérdeztem, mi a kívánsága még az élettől, azt suttogta,hogy az elmaradt esküvő.Persze, ütöttem a fejemre, annyira boldogok voltunk , hogy erről megfeledkeztünk.Azonnal intézkedtem,mindenhol sürgösséggel kezelték ügyünket,az utolsó pillanatb an mondtuk ki az igent.
Az esküvőt egy héttel élte túl,arca ragyogott a boldogságtól,mosollyal az arcán ment át a másik életbe, ha ugyan létezik ilyen.
Most nyolcvanéves vagyok,nincs egyetlen perc sem az életemben, hogy ne vágynék a vele való találkozásra.
Gyermekei és unokái elfogadtak nagyapónak,az egész kis család itt sertepertél körülöttem.Így kaptam az élettől kétszeres jutalmat, Margitkámat és családját.