C.O.O.L.:Colorful Online Old Laugh

kampanella.hu

Keserű  Keselyű.

Egyszer volt, hol nem volt  egy igen-igen rosszkedvű keselyü. Keserüségét  szabadságának elvesztése okozta. Egy állatkert lakója volt, mozgásterét  egy ketrec korlátozta. A látogatók méltányosan tágasnak  és magasnak  ítélték a ketrecet, de laktak volna benne ők! Keserű Keselyű nem tudta,hogy az emberek  nagy része  kis oduban lakik-igaz, minden kényelemmel ellátva.-így azt hitte ő a világ  legszerencsétlenebb madara. Az embereknek volt egy kiváltsága, a kuckóikból kijárhattak, dolgozhattak, bevásárolhattak, sétálhattak, meglátogathatták az állatkertet, tehát szabadabb életet éltek, mint szegény  Keselyü.

Szerencse, hogy Keserű Keselyü nem értette, hogy a gyerekek rondának találták és kopasznyakunak csúfolták. De így is volt elég baja. Az állatkert orvosa  megállapította, hogy bizony  szegény madár  nem bírja a rabságot, s ha sokáig itt tartják bizony bele is pusztulhat. Már az evéstől is elment a kedve , naphosszat gubbasztott, szeméből  szakadatlan folyt a könny.

-Nézd Apó, szenved ez a madár-kiáltott fel részvevő hangon  Bence, Apó unokája.-

-Nem bírja a rabságot-bólogatott Apó

-Nem tehetünk semmit?

-Sajnos, nem.

-Dehát Te mindenre találsz megoldást- nézett rá esdeklő szemmel  Bence.

-Ez a fajta Indiában lakik.Tudod, milyen messze van India ?

-Tudom, talán, ha beszélnél  Holló Úrral, itt lakik a szomszéd kalitkában.

-Mit mondjak neki?

Azt, hogy a keselyű megmentésén fáradozunk.

-Nem szabad becsapni senkit.

-Ha beszélnél azzal a vadásszal, aki Szarvas Úr  agancsára áhitozott?

-Ha el is menne  Indiába, csakis zsákmányért menne, cserébe  Keserű Keselyű szabadságáért nagyon sokan az életükkel fizetnének.

-Igaz.Azért  adjunk fel egy hirdetést , hátha akad  egy indiai , aki  hazatart és el tudja intézni Keselyű sorsát is.

-Megpróbálhatjuk, nem kerül sokba. Addig Holló Úr tarthatja  benne a lelket.Apó erdei nyelven  megbeszélte Holló Úrral a dolgot, aki vállalta, de nem sok reményt fűzött hozzá. Apó és Bence feladta a hiredetést, de nem történt semmi. Apó Szirti Sas Úrral is tárgyalt, ő azt mondta, meglátja, mit tehet. Vadlúd Úr  úgy gondolta, valameddig eljöhet velük az őszi költözéskor és az egyik pihenőhelyen  csatlakozhat egy Indiába tartó madárcsapathoz, hátha sikerül a dolog. Apó ezt látta még  a legalkalmasabb megoldásnak. Elsietett az állatkertbe  és hosszasan rábeszélte Keselyűt  a napi edzésekre , a bőséges táplálkozásra, hogy legyen ereje a hosszú   úthoz. Apó megmutatta az edzési tervet és Holló Úr vállalta, hogy  kegyetlen lesz, ha Keselyű lazsálni akar.Mire ősz lett,Keserű Keselyű készen állt az indulásra. Apó ekkor az Igazgatóhóz fordult, aki elutasította a Keselyű szabadonbocsátását. Rengeteg pénz van benne.-mondta. Most mi lesz? Apó elment a Köztársasági Elnökhöz, aki kedvesen fogadta ás megigérte, szerez valakit , aki az utaztatást is és az anyagiakat is vállalja.

-Közel van az indulás ideje -figyelmeztetett Vadlúd Úr. Apó homloka verejtékben úszott, amikor megjelen Béka Béla és felajánlotta szolgálatait.Megjósolta, mikorra várható nagy vihar az állatkert közelében. A nagy vihar a megjelölt időben megérkezett, tépte, zúzta a nagy fákat, fülsiketítő dörgés válaszolt a villámlásra.Egyik ilyen villám kitépte a ketrec tetejét.Keselyű úgy megrémült a vihartól, hogy alig lehetett kicsalni a ketrecből.Vadlúd Úr  ment be érte és kicibálta a szabadságba. Ezekután minden úgy történt, ahogy Vadlúd Úr eltervezte. Keselyű épségben hazatért.Az Igazgató kénytelen volt megállapítani, hogy a madár  a ketrec tetején támadt résen át jutott ki. De honnan vette az erőt hozzá? -töprengett. Hová lett? Ez örök titok maradt,mint annyi más, amiről egyedül csak Apó tudott. Ekkor jött a  dicséretes férfiú, akit az Elnök Úr megigért. Akkora összeget adományozott az állatkert támogatására, hogy abból nemcsak a Keselyű miatti kár térült meg, hanem jelentős összeg  jutott a többi  állat életkörülményeinek  javítására is.

Megosztás

Link: