C.O.O.L.:Colorful Online Old Laugh

kampanella.hu

Péter

 

Ment,mendegélt a fiú hazafelé, amikor mellélépett egy kedves fickó meleg barna ruhában.Mármint a ruha szine volt melegbarna. / Ezt egy vak nőtől hallottam,aki a társának mesélte milyen szép melegbarna anyagot vett./ Illendően köszönt az ismretlen és megkérdezte Pétertől hová tart.Péter is illendően köszöntötte az idegent és azt felelte hazafelé megy éppen.Ekkor az idegen hirtelen belelökte Pétert az árokba,s éles csikorgás hallatszott. A vezető kiszállt az autóból kétségbeesetten kérdezte mi baja történt, hogy az árokban kötött ki.Péter kereste az idegent, hogy megköszönje neki az életét,de sem ő, sem az autó vezetője sem látta sehol.Miután alaposan végigtapogatta a sofőr Pétert és Péter is biztosította, hogy nem ütötte el őt,az autós boldogan elrobogott.Azannyát-mondta Péter, ezt jól megúsztam.

Másnap az irodaépület alatt -ahol Péter dolgozott- megcsúszott a föld, többen megsérültek,de Pétert még időben kimenekítette a barnaruhás.Ezt már nem úszod meg- gondolta Péter és elkapta a férfi grabancát.Ki vagy Te ? Itt dolgozol ?-tette fel a kérdést izgatottan Péter.A férfi kibujt a ruhájából és eltünt, mint a kámfor.De a bizonyíték- a ruha, ott volt Péter kezében.Puha,bársonyos anyagból varrták,cérna nélkül,finom illatot árasztott és pont akkora volt,mint Péter ruhamérete.A fiú nem tudott ellenállni a kisértésnek és azonnal belebújt.Abban a pillanatban meglátott egy kiskamaszt a beomlott emelet szélén egyensúlyozni,hopp, máris ott termett és a srácot időben elkapta.A srác az ijedtségtől sápadtan köszönetet rebegett.Ne nekem köszönd,ennek a ruhának-magyarázta Péter,de a gyerek úgy elszaladt, mintha rémeket látna.A katasztrófavédelmisek és a rendőrök mindenkit kikérdeztek,csak Pétert nem.Pedig közel ment hozzájuk,majd a szájukba nem nézett, mégsem vették észre.Ó, hát láthatatlan vagyok-örvendezett Péter. Ekkor kint az utcán egy pici gyerek elszökött az anyjától és a közeledő villamos előtt állt meg,az meg még nem fékezett.Péter ott termett és elrántotta a picit.A kicsi boldogan kacagott rá,játékosan meghúzta az orrát,mire visítva rohant az anyukája és úgy vette a karjaiba a gyereket,hogy Péterhez egy szót sem szólt.Jé-gondolta Péter csak azok látnak,akiket megment ez a ruha, a többiek nem.

A nap folyamán többször is kipróbálta és minden esetben így történt.

Másnap bement dolgozni és feltünt neki,hogy fekete zászló leng a kapu fölött.Szent ég-villant az agyába, vajon hányan vesztették az életüket tegnap ? Erre a fél vállalat a nyakába ugrott,ölelték-csókolták,majd szétszedték.Kiderült, hogy azt hitték, Péter az egyetlen áldozat, mindjárt be is vették a fekete zászlót.Elmondjam-ne mondjam,tanakodott Péter,de úgy döntött, úgysem hinnék el, csak azt hinnék légnyomást kapott.

Így esett, hogy a véletlen megmenekülések oka sohasem derült ki, csak Péter mosolygott ilyenkor a bajúsza alatt.