C.O.O.L.:Colorful Online Old Laugh

kampanella.hu

Szépkorúak tavasza.

 

Mit jelent egy szépkorúnak a tavasz?

 

Lássuk csak! Először is, nem kell fűteni! Ha nem fáj a derekunk, térdünk, nem érezzük úgy, mintha dróttal tekernék körül a mellkasunkat, nem kapkodunk ellilulva levegő után, kimehetünk a kertbe ásogatni, kapálgatni, ültetgetni. Nem szeretjük a nagy meleget, ezért már csak elvétve kell ételt fogyasztanunk. Merthogy az étel fűt, ezért kell télen enni, de tavasszal? Aki közülünk még tud járni, elmehet kirándulni, és szörnyülködhet, hogy mit tettünk a természettel. Aki közülünk a szemműtét után is lát, megnézheti a színpompás virágokat, amik egymásután nyílnak a kertben vagy az erkélyen - kinek mije van. A legtöbbet a hajléktalanok gyönyörködhetnek, mert együtt élnek a fákkal, virágokkal, jótékony bokrokkal. Meghallgathatjuk a szomszéd esti meséjét a hallókészülékünkkel, mely arról szól, hogy bezzeg az Irma néni, még halála előtt kiment a piacra, bevásárolt, megfőzött, elmosogatott, kimosta család szennyesét, kitakarított és másnap szépen meghalt- Isten nyugosztalja. Így aztán nem kell a haláltól rettegnünk, sokkal inkább attól, hogy mindezt meg tudjuk-e csinálni? Mi sem vagyunk alábbvalóak az Irma néninél!

Ha van családunk azért, ha nincs azért, nem szólunk senkihez és mihozzánk sem szól senki.

Így élvezhetjük a madárcsicsergést, kutyaugatást, kiscsirkék pittyegését, kakas kukorékolását,

tyúk kotkodácsolását. A langyos szellő felséges illatokat hoz, ezért időnként megnézzük magunkat a tükörben, hogy élünk-e még, mert ezt szoktuk a halál utáni életről is álmodni.

Ha tanyán élünk, tudnunk kell viselkedni, ha rabló állít be hozzánk. Amit kér, mindent odaadunk illedelmesen. Ha verekedni akar, kivisszük a porolófához, hogy alaposan kiverhesse

szőnyegünkből a téli port. Ettől megnyugszik. Ekkor főzünk neki finom kávét és lefektetjük a sezlonra. Mesélünk neki arról, mi mindent vehetne el tőlünk, ha több lenne a nyugdíjunk. Általában a rablók nem szeretik a Bibliát, ezért ne is akarjuk megtéríteni őket.

 

Ha el tudunk menni otthonról, írjuk fel a címünket valahova, hogy hazataláljunk.

Ha ledönt a lábunkról a tavaszi influenza, ne szóljunk senkinek, nehogy rajtunk próbálják ki azt a csodálatos oltóanyagot, amit a mi országunk talált fel.

Szokásos gyógyszereinket csak akkor vegyük be, ha előzőleg ki tudtuk fizetni.

Hallunk időskori szerelemről is persze! Hiszünk is benne. Van, aki az igazi szerelmét ilyenkor ismeri meg, mert új szemüveget kapott, vagy mert átesett a szemműtéten. Ha megtaláljuk valahol az esküvői képünket, elmerenghetünk azon, hogy nem csak idős korában szenilis az ember.

A tavasz gyakorlati kérdéseket is felvet. Ha nagyon-nagyon szépkorúak vagyunk, lehet, hogy már igencsak elkoptak a ruháink, cipőink. Ekkor meg kell várni a százéves születésnapunkat,mert még nem láttunk az újságban olyan százévest, aki tetőtől-talpig ne lett volna új ruhába öltöztetve. Ha este nagyon fázunk kint a szabadban, menjünk gyorsan meleg helyre, mert lehet, hogy még tél van.

Ha sertepertél körülöttünk egy idős hölgy vagy egy öregúr, ne zavarjuk el, mert lehet, hogy a

házastársunk. Ne kérdezzük meg, mert lehet, hogy ő sem tudja. Lényeg, hogy el ne menjen, mert akkor magunkra maradunk. Ha beszélgetni akarunk, előre írjuk fel azokat a szavakat, neveket, amelyeket el szoktunk felejteni, így a beszélgetés folyamatos és zavartalan lesz. Csak arra vigyázzunk ne keverjük össze a felirt adatokat.

Ne legyünk izgatottak, ha felvesszük a nyugdíjunkat. Sokunk igen rendszerető, és a színes reklámújságokat azonnal kidobja. Nehogy ilyen színes papírnak nézzük a pénzt!

Ha leülünk ebédelni, és üres a fazék, lehet, hogy már párszor ebédeltünk, de az is lehet, hogy még nem főztünk meg. Ezt hogyan állapítjuk meg, fogalmam sincs.